Hogyan fékezzünk?

Mivel a kerékpárnak általában két külön féke van, nem mindegy, hogy melyiket mikor és hogyan használjuk. A legtöbben úgy gondolják, hogy a két féket egyszerre kell meghúzni. Ez általában jó tanács a kezdők számára, akik még nem tudják megfelelően használni az első és hátsó féket. Viszont, ha a kerékpáros soha nem jut túl ezen a ponton, nem tud olyan gyorsan megállni, mint az, aki megtanult csak első fékkel lassítani.

Maximális lassulás és pánik

A leggyorsabban úgy lehet egy hagyományos (nem fekvő vagy tandem) kerékpárt megállítani, hogy olyan erővel fékezzük az első kereket, amely épp, hogy fel nem emeli a hátsót. Ebben a helyzetben a hátsó féknek nincs szerepe, mivel lényegében nincs rajta semmi súly, tehát nincs útfekvése. A hátsó féket olyan esetekben használjuk, amikor az út csúszós, vagy az első kerék defektet kap. Száraz aszfalton az első féken kívül nincs másra szükség. Ezt mind az elmélet, mind a gyakorlat alátámasztja. Ha megtanulja az első féket kezelni, akkor biztonságosabban fog kerékpározni.

Sok kerekes fél az első fék használatától, mivel attól tart, hogy átrepül a kormány felett. Ez tényleg megtörténhet, de csak azokkal, akik nem tanulták meg az első féket kezelni. Azok, akik csak a hátsó féket használják a mindennapi szituációkban, egy vészhelyzetben megrántják az ismeretlen elsőt, hogy nagyobb fékező erőhöz jussanak. Ez vezet a klasszikus kormányon átbukáshoz.

A kiváló mérnök, Jobst Brant azt az elméletet vallja, hogy az ilyen baleseteket nem a túlzott fékezőerő okozza, hanem a kerékpáros nem támasztja ki magát a lassulás hatása ellen. A kerékpár minden gond nélkül megáll, de a kerekes folytatja útját addig, míg combjaival bele nem rúg a kormányba, és szabályosan fel nem dönti a kerékpárt. Maga a kerékpár csak terepen (egyeletlen talajon), egy meredek lejtőn tudna az első keréken átfordulni. Ha hátsó kerékkel fékezünk, akkor ez nem történhet meg, mert amint a hátsó kerék valamiért elkezdene elemelkedni a talajtól, a fékezőerő megszűnik. Sajnos, ha csak a hátsó kereket fékezzük, csak fele annyi fékező erőnk van, mintha az elsővel tennénk.

Azok, akik szeretnek gyorsan menni, nem hagyatkozhatnak kizárólag a hátsó fékre. Viszont, ha az első féket használják, akkor ki kell támasztaniuk magukat a fékezéskor, a súlypontot a lehető leghátrább kell helyezni, és a karokat ki kell egyenesíteni. Ha mindkét féket használják, akkor is úgy kell eljárni, mintha csak az elsővel fékeznek, de ebben az esetben a hátsó kerék minden esetben ki fog törni. Miért? Mivel az első kerék adja a fékezőerő majdnem 100%-t, a kerékpár hátsó fele annyival mérsékeltebben lassul, hogy ez alól megpróbál megszabadulni. Ha nincs lefékezve a hátsó kerék, akkor nehezen tud oldalra kitörni, mivel tartania kell a gurulási irányt. Ha viszont a kerék nem forog, hanem csúszik, bármely irányban elmozdulhat, és el is fog.

Az első fék használata

A maximális fékezőerőt akkor érjük el, ha a hátsó kerék majdnem felemelkedik a talajról. Ebben az esetben a legkisebb, és egyébiránt jelentéktelen, hátsó kerékre ható fékezőerő megállítja annak forgását, és így leblokkolja azt. Ezzel a hátsó kerék fékezőereje teljesen eltűnik és veszélyes oldalra kitörést eredményez.

Az első kerék fékezését biztonságos helyen, pl. egy parkolóban gyakorolhatjuk. Ha a fék behúzása után tovább pedálozunk, megérezhetjük azt a pillanatot, amikor a hátsó keréken már nincs semmi súly. Egyre erősebben fékezzünk és így egyre gyorsabban állunk meg. A legjobb eredményt összehasonlíthatjuk a hátsó, vagy mindkét kerék fékezésének technikájával.

Vannak kerékpárosok, akik örökhajtós gépeken szeretnek menni, és ez egyáltalán nem engedi, hogy fékezés közben ne pedálozzunk. Így azonnali visszajelzést kapnak arról, hogy mikor érik el azt a fékező erőt, amikor a hátsó kerék már kezd felemelkedni. Sokan éppen ezért választják az örökhajtós gépet a téli csúszós utakra. Ha egy csak első fékkel szerelt örökhajtós kerékpáron megtanul valaki hatékonyan fékezni, akkor hagyományos szabadonfutós, két fékkel szerelt gépeken is gyorsabban fog megállni. Ha erről a témáról többet szeretne olvasni, nézze meg az ezzel foglalkozó cikkemet.

Mikor használjuk a hátsó féket?

A gyakorlott kerékpárosok az esetek kb. 95%-ban csak az első féket használják. De vannak olyan helyzetek, amikor jobb a hátsó féket használni:

Csúszós utakon. Száraz aszfalton lehetetlen az első kereket leblokkolni, de csúszós utakon elképzelhető egy ilyen helyzet. Viszont ha az első kerék egyszer megcsúszik, akkor már majdnem lehetetlen elkerülni az esést. Ilyenkor a hátsó kerékkel óvatosan és előrelátóan kell lassítani a kerékpárt.
Egyenetlen utakon. Ilyenkor a fékezett első kerék pattoghat az úton, és ha levegőben leblokkol, a földre érve túl nagy fékezőerőt fejt ki. Ez ugyancsak bukáshoz vezethet.
Első kerék defektje esetén. Ilyenkor veszélyes a kereket fékezni, mert az abroncsra ható erő könnyen ledobhatja a külsőt, és ez ugyancsak bukáshoz vezethet.
Ha elszakad az első fékbowden.

Melyik féket, melyik oldalra szereljük?

Ebben a kérdésben még a szakemberek körében is gyakori a nézeteltérés. Vannak kerekesek, akik azért szerelik az első féket a kormány jobb oldalára, mert jobb kezesek, és azzal a kézzel ügyesebben, gyorsabban és erősebben tudnak fékezni.
A motorkerékpárokon is a jobb kéz fékezi az első kereket, és a motorosok így szeretik a kerékpárjukat felszerelni.
Azokban az országokban, ahol bal oldalon vezetnek, a hagyomány az, hogy az első féket a jobb kézzel lehessen használni.
Ezt utóbbi szerintem azért van, mert a hatóságok (tévedése) szerint a hátsó fék az elsődleges és a nagyívű kanyaroknál, így biztonságosabban lehet karral jelezni. A kisívű kanyaroknál az irányjelzés kevésbé fontos. Én, mivel pont ennek a fordítottját hiszem és tapasztaltam, a saját kerékpárjaimon jobb oldalra szerelem az első féket, mivel itt az USA-ban az út jobb oldalán hajtunk. A balkezeseknek szerintem pont fordítva kell a fékeket felszerelni.

Forrás: www.sheldonbrown.com