Keresés

SIRIUS COUGAR FS női MTB kerékpár

SIRIUS COUGAR FS MTB kerékpár
69.900 Ft helyett
61.900 Ft

GT Avalanche 3.0

GT Avalanche 3.0
186.900 Ft helyett
119.900 Ft





Speedbike Instagram

Gyerekekről

Az egyik készség, amire minden szülőnek meg kell tanítani gyermekét, az a kerékpározás. Ez nem olyan, mint a zongoralecke, mivel ezt nemigen lehet másra áthárítani. A tanítás minden fázisában több módszer áll rendelkezésünkre, és ezért a szülő gyakran bizonytalan, hogy melyiket is kövesse. Ebben a cikkben felsorolom a lehetőségeket és segítek választani közülük. A cikk csak a legfontosabb ismeretek magtanítására összpontosít: a pedálozásra, a kormányzásra és az egyensúly megtartására. Természetesen, ezen túl még számos készség kell a gyermeknek szert tenni, de ez már túlmutat a jelen cikk határain.

Triciklik
A legtöbb gyermek számára ez lesz az első lépés a tanulás folyamatában. Mindenképpen kis mérettel kezdjünk. Szerintem még a járás elsajátítása előtt vehetünk egy kis triciklit, mivel azt ülve is lehet hajtani. Itt csak két készséget kell a gyermeknek megtanítani: a pedálozást és a kormányzást. Általában az utóbbi eleinte jobban megy, mivel a lábmozgáshoz már komolyabb fokú koordináció szükséges. Viszont vannak gyerekek, akik hamarabb tanulják meg a pedálozás koordinált mozgását, mint a járásét. Háromkerekűt inkább csak a szobában használjuk, esetleg a teraszig, vagy a garázskiállóig merészkedjünk vele.

Ha ezt a két készséget megtanulta a gyermek, akkor folytassuk egy kis méretű biciklivel, melyre oldalkerekek szereltünk. Általában a 2 és 1/2 gyermekek már tudnak 12"-os kerekű kiskerekűn hajtani. Ebben a korban már nem javaslom a nagyobb tricikli megvásárlását, mivel az lényegesen hatékonyabb, gyorsabb, így sokkal nehezebb megelőzni vele a baleseteket. A bicikliken legalább van egy fék, amellyel a gyermek meg tudja állítani az amúgy is elég lomha jószágot. Sajnos a háromkerekű könnyebben felborul, különösképpen kanyarodás közben. Talán egy kivétel van ez alól: a műanyag (félig-)fekvő triciklik, mivel ezek lassabbak, mint az átlagos hagyományos fém típusok, és jóval alacsonyabb a súlypontjuk, tehát a bukás is kevésbé valószínű. A műanyag kerekek könnyen csúsznak, tehát előbb farol a gép, minthogy felborulna. Az egyetlen aggályom ezekkel, hogy igazán csak elnapolják azt az időt, amikor a gyermeknek valóban fel kel ülni egy kerékpárra, és tényleg szembe kell nézni az egyensúlyozás és a kanyarodás rejtelmeivel. Nem beszélve arról, hogy a fekvő triciklik geometriája olyan, hogy teljesen már irányítási szokásokra tanítja, mint amire majdan szüksége lesz.

Tanítsunk egyensúlyozni!
Háromféleképpen lehet a gyermeket megtanítani egyensúlyozni: pótkerekekkel, seprűnyéllel, vagy minden segítség nélkül. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és általában többet ki kell ahhoz próbálni, hogy sikerrel járjunk. Általában nagyon sok függ a gyermek hozzáállásától és tanulási módszereitől.

Pótkerekek
A legtöbb kis gyereknek szánt biciklit már gyárilag pótkerekekkel szerelik. Természetesen ettől még mi döntjük el, hogy használjuk-e őket. Nem csak pótkerékkel lehet a gyermeket megtanítani kétkerekű kerékpáron menni. Viszont vitathatatlanul a pótkerekek a jelentik a legkevesebb odafigyelést a szülők részéről. Ezzel szemben, ez messze a leglassabb módszer. Olyanoknak ajánlom, akik csendes környéken, csekély forgalmú utcák környékén laknak, és a környéken nincsenek emelkedők. A pótkerekek használata során az önállóságon van a hangsúly, tehát a próbálgatáshoz inkább járdákat, vagy a kocsibejárót ajánlom. Bizonyos szempontból veszélyesebb a pótkerekes bicikli, mint a háromkerekű, mivel a gyermeknek magasabban van a súlypontja, és a pótkerekek kisebb távolságra vannak egymástól, mint a legtöbb tricikli hátsó kerekei. Sajnos pótkerekekkel, csak gyalogtempóban lehet kanyarodni. Ha ennél gyorsabban próbálna a gyermek fordulni, akkor biztos, hogy felbukik. Akármilyen kis mértékű a kormány elfordítása, a súlypont valamely pótkerékre kerül át, és ebben az esetben a hátsó (kontra) fék már teljesen használhatatlan.

Hogyan szereljük fel a pótkerekeket?
A legtöbb szülő rosszul állítja be a pótkerekeket a gyerekbiciklin. A bicajnak dülöngélnie kell! Ha mindkét pótkerék leér, akkor nincs súly a hátsó keréken. Így gyakran kipörög a hátsó kerék, és már kisebb kátyúkban is elakad a gyermek. A féknek se lesz komoly hatása ebben a beállításban. Tehát kezdetben egy kis dülöngélést engedjünk. Később, ahogy a gyerek egyre jobban hozzászokik az irányításhoz, finoman, milliméterről-milliméterre emeljük a pótkerekek magasságát. Ha lehet, titokban tegyük ezt, mivel a gyerekek nagyon ragaszkodnak a megszokott dolgok iránt. Viszont így elérhetjük, hogy belátható időn belül teljesen eltávolíthassuk a pótkerekeket. A gyerek úgy hozzászokik a fokozódó dülöngéléshez, hogy megtanul egyensúlyozni. Ha nem emeljük a pótkerekeket, és azok közel egy szintben vannak a hátsó kerékkel, akkor egy igen veszélyes, túlméretezett triciklit adunk gyermekünk alá. Nem ritka, hogy a gyermekek 2-3 évet töltenek egy ilyen ésszerűtlen szerkezeten, mire ők unják meg (talán kicsúfolják őket), és megtanulnak pótkerekek nélkül kerekezni. Ha a gyerek kicsit ducibb, lehet, hogy a pótkerék tartóanyaga kifárad, és egyszerűen elhajlik, és így, egy kis késéssel bekövetkezik, amit a szülőnek már rég meg kellett volna tenni. Ha hamarabb növi ki a gyerek a kerékpárt, minthogy megtanulna egyensúlyozni, akkor más módszerhez kell folyamodni. Hiba 20"-os kerekű bicajokra pótkereket szerelni. Legfeljebb akkor tegyük, ha tudjuk, hogy gyermekünk valamilyen egyensúlyozással kapcsolatos fogyatékosságban szenved.

Mint mondtam, a pótkerekes megoldást inkább csendes környéken élőknek ajánlom. A legtöbb család nem ilyen szerencsés, így valakinek állandóan a gyerek után kell futni. Ha már mindenképpen így adatott, akkor próbáljuk ki a seprűnyeles módszert.

Fussunk a gyerekkel!
A gyermek megtartása, és vele való szaladás, a legősibb tanítási módszer. Mindenképpen ezt alkalmazzuk, ha a kerékpár túl nagy a gyermek számára. Fogjuk a gyerek vállát, vagy erősítsünk botot, vagy lécet az üléscső mögé. Semmiképpen ne fogjuk a kormányt, mivel ez bizonytalanabb, és a gyerek se érzi az egyensúlyozás és a kormány összefüggését. A vállfogásnak az az előnye, hogy a gyermek azzonnali visszajelzést kap a dőlésszögről.

Ez a módszer nem valami felemelő élmény a szülő számára. Ha magas az apuka, akkor komoly derék és hátfájást kaphat tőle. Arra is vigyázni kell, hogy véletlenül se akadjunk bele a kerékpár valamely részébe, mert az eséshez vezet. Ez nehéz, mivel a gyermek eleinte nem tud egyenes vonalban haladni. Akármilyen nehéz is a feladat, ez az egyensúlyozás megtanításának leggyorsabb módja.

Miért kell futni? Miért nem lehet csak úgy, kellemes tempóban gyalogolni a gyerek mellett? Gondoljunk bele: nekünk is komolyan összpontosítani kell, ha gyalogtempóban akarunk kerékpározni. Ezzel a tempóval az a baj, hogy a kormánymozdulatok eredménye nem jelentkezik elég gyorsan, ahhoz, hogy egyenes irányt lehessen tartani és megakadályozza a gyermek, hogy elessen. Volt már olyan szülő, aki görkorcsolyával kísérte a gyerekét, de ezt csak annak ajánlom, aki nagyon jól tud korcsolyázni.

Általában a gyerekek hat és hét éve koruk között tanulnak meg két keréken kerékpározni. Ne lepődjünk meg, ha ez sokkal hamarabb megtörténik. Ez csak annyit jelent, hogy a gyermeknek jó az egyensúlyérzéke. Akkor se keseredjünk el, ha mindkét módszer csődöt mondott. Akkor jöhet a titkos fegyver…

A kisméretű bicikli
A gyerek - mint egy kerékpározni még nem tudó felnőtt - magától, legkönnyebben egy számára túl kisméretű kerékpáron tud megtanulni egyensúlyozni. A túl kis kerékpár annyit jelent, hogy mindkét talpát le tudja tenni, amikor a kerékpár álló helyzetben van. Akár még a pedálokat is leszedhetjük, és akkor egy ülő rollert kapunk. Elesni nem lehet vele, mivel dőléskor a lábak mindig leérnek. Lehet felváltott, vagy később páros lábbal hajtani. Jó ötlet azért egy féket felszerelni, mivel a lejtőn nem könnyű lábletétellel megállni. Sajnos ezt a módszert kevesen használják gyermekeik tanítására, mivel egy, már kinőtt kerékpár megvételét jelenti. A szülők, úgyis általában túl nagy kerékpárokat vesznek, azzal a felkiáltással, hogy a gyerek majd úgyis belenő.

Roller
A roller nagyon jó eszköz arra, hogy a gyerek megtanuljon egyensúlyozni. Talán jobb ötlet, mint a pótkerekek használata. A roller legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szétválasztja a hajtást, az egyensúlyozás/kormányzás készségétől. Annélkül lehet az egyensúlyozást gyakorolni, hogy a pedálozással kellene bíbelődni. A másik nagy előnye a biciklikkel szemben, hogy kevésbé félelmetes maga a haladás, mivel egy láb majdnem mindig a földön van. A másik láb is csak néhány centire van a földtől, így semmi sem akadályozza meg az idő előtti "kiszállást". Ha a gyerek tud triciklivel menni, akkor a roller nem okoz semmi meglepetést. Ha megfigyeljük, a gyeremk egyre gyakrabban teszi fel mindkét lábát, és ezzel már el is sajátította az egyensúlyozás fortélyát.

Pedál nélküli gyermekkerékpár

Fejleszti az egyensúlyérzéket, segítségével könnyebben tanulnak meg két keréken kerékpározni a gyerekek. 2-5 éves korig használható.

Biztonsági felszerelések
Már a kezdetektől arra tanítsuk a gyermeket, hogy viseljenek biztonsági felszerelést. Ha már három éves korában megszokja a gyerek, hogy bukósisakban kerekezik, akkor később nem kell azzal bajlódnunk, hogy meggyőzzük a sisak fontosságáról. A még egyensúlyozni tanuló gyerek vegyen fel tér és könyökvédőket, mivel az esés elkerülhetetlen. Sok gyerek, ha megsérül, elveszti lelkesedését a kerékpározás iránt, és lehet, hogy egy egész életen át végigkíséri ez az élmény. A kesztyű nem is annyira a biztonságot szolgálja, hanem ettől a gyerek profibbnak érzi magát. Higgyék el nekem, a kesztyű fontosabb ajándék, mint a színes csengő, a kosár vagy a küllőgolyók. Amikor a lányom még alig-alig tudott kétkerekűvel menni, $30-ért vettem neki egy Európából importált kerékpáros kesztyűt. A feleségem majdnem kidobott a házból, de másnap a lányom sokkal magabiztosabban ment, és egy hét múlva úgy száguldozott, mint a bátyja. Sajnos volt is egy nagy esése, de szerencsére csak a kesztyű horzsolódott le, és nem a kis tenyere. Ezért már megérte ez a nem mindennapi vétel.

Fékek
A gyerekkerékpárok nagy része csak hátsó kontrával rendelkezik. A gyártók azzal érvelnek, hogy a gyermekek keze túl kicsi és gyenge ahhoz, hogy kézi működtetésű féket használjanak. Ezen felül, a kicsik nem vigyáznak a gépükre, és a bowdenes abroncsfékek sokkal könnyebben sérülnek meg, illetve állítódnak el, mint a kontrás típus. Mindkét érvelésben van némi igazság, de a kéziféknek is megvannak a maga előnyei. Aki még csak tanulja az egyensúlyozást, az veszély esetén leteszi a lábát. Letett lábbal nem lehet kontrát fékezni. Ez a probléma a gyermek kerékpárbalesetek egyik leggyakoribb előidézője. Továbbá, akik mindig is a kontrát használtak, nehezen szokták meg a kézifék használatát az első komoly kerékpárjukon. Ez a kerékpárbalesetek második leggyakoribb előidézője. Én, személy szerint a következő megoldást javaslom. Az első kétkerekű legyen kontrás, de szereljünk fel rá egy első kéziféket, rövid, állítható távolságú fékkarral. Ez nemcsak a kézifék használatára fogja rászoktatni a gyereket, hanem a fékezés szempontjából kritikus első fék modulálását is megtanítja nekik.

Türelem
Mint mondtam, a gyerekek más-más korban tanulnak meg kétkerekű kerékpárnak hajtani. Ne legyünk türelmetlenek. Ha látszik rajtunk az idegesség, akkor ez elveheti a gyermek kedvét a további kísérletezéstől. Ha hagyjuk, hogy a gyerek saját tempójában haladjon, azzal mindenki számára örömtelibb családi tevékenység lesz a kerékpározás.

Forrás: www.sheldonbrown.com

Megjegyzés